Tényleg a használóért van: együtt alakítják a könyvtárat

Elsőre talán riasztónak hangzik, hogy a használók (is) aktívan alakítják a könyvtárat. Ám így sokkal inkább biztosítható, hogy az megmarad az olvasók érdekkörében -- vagy éppen visszatér oda. A könyvtár 2.0 néhány jellemzője:

• Használóközpontú, ugyanis a használók részt vesznek a tartalom-előállításban. Pl. (akár a könyvtárosok) kommentárokkal látják el a katalógusrekordokat, melyeket a későbbi olvasó figyelembe vehet (ha akar), részt vesznek a wikik szerkesztésében, a blogok írásában, melyek a könyvtár katalógusából is elérhetők lehetnek.

• Multimédiás -- a gyűjtemény és a szolgáltatás egyaránt szöveges; videó és audio-összetevőket tartalmaz. Pl. a katalógus változatos formátumú elektronikus dokumentumokra mutat, mondjuk Babits esetében a digitalizált Nyugat-számokra, a költő eredeti hangfelvételére, tv-beli irodalmi műsor anyagára stb., melyek 'fizikailag' a könyvtár falain kívül találhatók, akár maga a könyvtári szerver is.

• Közösségi -- a könyvtár webes jelenléte magába foglalja a használók jelenlétét is (szinkron és aszinkron). Pl. az azonos témakör iránt érdeklődők virtuális közösséget alkotnak (megfelelő adatvédelmi gyakorlat mellett) egymás által keresett, vagy előállított dokumentumokba is betekinthetnek, és nincs akadálya a közös munkának sem -- akár a könyvtáros bevonásával az erre specializálódott könyvtári elektronikus felületen, vagy fizikai térben.

Ha a könyvtár ebben nem lép, a lehetséges célcsoport könyvtáron kívül alakítja meg hasonló köreit (pl. iwiw). A 2.0-ás könyvtár tehát radikálisan innovatív: a közösség alakulásával a könyvtár is változik; hagyja, sőt: szorgalmazza, hogy a használók változtassák. Az állomány interaktívabbá és hozzáférhetőbbé válik (vö.: lebegő állomány¹¹), a szolgáltatás az információátadásra és információs írástudásra összpontosít, mintsem a kontrollált hozzáférésre.